Gerlei József: Népszámlálás

Gerlei ​József egy tragédiába torkolló szerelem történetét írta meg, melynek hátterében egy szinte szociográfiai pontosságú falukép bontakozik ki a második világháborút közvetlen megelőző időszakban.
A regény főhőse, Dániel pesti fiú, szemben áll a világgal, a negyvenes évek elejének társadalmával, de magányos lázadásából és tiltakozásából csak arra telik, hogy végrehajtsa tulajdon kis exodusát: érettségi után elhagyja Pestet, s házitanítói állást vállal egy mátraaljai kis faluban; egy nagy esemény kellős közepébe csöppen, mely a helyi intelligenciát lázban tartja: a népszámlálásba.
Itt szövődik szerelmi regénye Ildikóval, az új tanítónővel, aki a maga riadt tapasztalatlanságában, tisztaságában, az igazgató-tanító ádáz szerelmi ostromai elől menekülve, testestül-lelkestül rábízza magát Dánielre. Ő azonban maga is éretlenül, kialakulatlanul és tanácstalanul áll szemben a rászakadt felelősséggel. Élete első, önálló lépései – a csüggesztő jövővízióval, a háború, a frontkatonaság rémével – éppolyan tétovák és bizonytalanok, mint kora ifjúságáé.
A főhős passzivitása, sodródása jelképesen előrevetíti ebben a regényben a nagy nemzeti tragédia árnyát is: a magyar ifjúság „megszámláltattál és híjával találtattál” cselekvés- és döntésképtelenségét.
Van-e ebből az állapotból feltámadás? – ez a regény végső, válaszra váró kérdése.