Egy alsó osztályos tanár megkérte a gyerekeket, hogy írjanak egy fogalmazást a következő témában: Mit szeretnék Istentől kérni? A nap végén a tanár összegyűjtötte a dolgozatokat. Hazavitte, leült a tévé elé és elkezdte a javítást. Miközben javított meglátott egy furcsa dolgozatot amelyet az egyik diákja irt. Nagyon meghatódott az olvasása közben. Amikor férje bejött és leült mellé, látta, hogy sir. Megkérdezte tőle: Mi történt? Miért sírsz? Ő igy válaszolt, „Olvasd el. Egyik diákom írta.” „Óh Istenem! Hadd legyek televízió! Úgy szeretnék élni mint az otthonunkban lévő TV. Nálunk a tévé nagyon értékes. Minden családtagom körülötte ül. Nagyon érdekli őket. Amikor a TV beszél a szüleim boldogan hallgatják. Nem kiabálnak a TV-re. Nem vitatkoznak a tévé előtt. Nem ütik meg a tévét. Ezért tévé akarok lenni. Házunk középpontja a TV. Nekem is ilyen különleges bánásmód kell mint amit neki adnak a szüleim. Még akkor is ha nincs bekapcsolva, nagy értéke van. Amikor apa és anya hazajön a munkából, azonnal elé ülnek, bekapcsolják és órákon át nézik. A TV ellopja apa és anya idejét. Ha én TV lehetnék velem töltenék az idejüket. Amig nézik, sokat mosolyognak és nevetnek. Én azt szeretném hogy velem is mosolyogjanak és nevessenek. Kérlek Istenem, hadd legyek TV. Végül de nem utolsósorban azért akarok TV lenni hogy szüleimet boldoggá tegyem és szórakoztassam. Uram! Én semmi többet nem kérek, csak azt hogy úgy élhessek mint egy TV. Kérlek változtass tévévé!” A férj végig olvasta a dolgozatot majd ezt mondta, „Drága Istenem! Szegény gyerek! Annyira magányos. Nem kap elég szeretetet és törődést a szüleitől. Szörnyű emberek!” A tanárnő szeme tele lett könnyel. Ránézett férjére és a következőket mondta, „A mi fiúnk írta ezt a dolgozatot.”
Forrás: Stories
