Sok templomban ma azt tanítják, hogy tegyetek jót és tartsátok meg a törvényt. A baj azzal van, hogy pont ezt nem tudja megtenni az Istentől elszakadt ember. Jónak lenni és jót tenni. Kisebb nagyobb eredményeket ugyan érhet el, de soha nem fogja elérni azt a szintet, hogy a mennybe jusson. A Biblia tanítása alapján elmondhatjuk, hogy az ember két úton mehet be a mennybe:
1) A bűn nélküli ember. Ebből én automatikusan kiestem. Az ember akarva, akaratlanul követ el kisebb-nagyobb bűnöket.
2) Kegyelemből a Jézus Krisztusba vetett hit által. A Biblia azt írja erről, hogy „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Ef. 2,8 Az üdv elnyerése nem tőlünk van tehát, nem az ember teljesítménye, hanem Isten ajándéka. A kegyelmet nem érdemeljük meg mégis kapjuk. Isten ajándékaként. Az ajándék pedig akkor lesz az enyém ha azt elfogadom.
Mit NEM kell tenni üdvösségünk érdekében? Megjavulni (mert nem tudunk), a törvény cselekedeteit megtartani, jót cselekedni, mutatni kívülre, hogy mi milyen nagyszerű törvénytisztelő, erkölcsös, jó emberek vagyunk. (Valakiknek ez megy, de ettől függetlenül ők is elveszett emberek, hisz Isten az álarc mögé lát, a szívek mélyébe, tudja, hogy mi lakik bennünk. Akik az emberi cselekedetekbe bíznak menthetetlenül elvesznek, mert akkor saját teljesítményükbe bizakodnak ami nem elegendő a mennybe jutáshoz. A Bibliában Jézus nyíltan kijelenti, hogy „senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” János 14,6)
Mit tehetünk hát? Ne magunk teljesítményére, hanem Jézus ajándékára tekintsünk. Adjuk fel önmegváltáshoz fűzött minden reménységünket és fogadjuk el Jézustól az elkészített ajándékot. Ehhez először nézzünk szembe önmagunkkal. Őszinte imádságban valljuk meg Jézusnak gyengeségeinket, bűneinket, erőtlenségeinket. Vagyis jöjjünk Hozzá úgy ahogy vagyunk. Leplezetlenül. Titkok nélkül. Ne feledjük mit mond az ige: „Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.” Péld. 28,13 Mondjuk el tehát a mi bűneinket, fejezzük ki miattuk bánatunkat. Utána elimádkozhatjuk akár ezt az ismert imádságot: Uram Jézus szükségem van Rád. Köszönöm, hogy magadra vállaltad az én bűneimnek büntetését és meghaltál értem a kereszten. Kinyitom életem kapuját, és befogadlak Téged, mint Uramat, Megváltómat. Te irányítsd az életemet, tégy olyanná, amilyennek Te akarod, hogy legyek. Ámen
A hitből élő ember már nem kérkedik teljesítményével, de nem is bizakodik abba mert tudja, hogy Kinek köszönheti megváltását, és hogy mi volt annak az ára. Ami jót tesz már nem az üdvösség biztosításának az előfeltételeként teszi, mintha elvárna érte valamit Istentől, hanem az Iránta érzett hálából. Üdv szempontjából nincs jelentősége. Teszi mert örömet okoz neki. Nem várva hálát, dicséretet mert nem azért teszi, hogy neki mondjanak köszönetet, hanem azért teszi mert ő hálás Istennek az ajándékáért. 😉
