Részlet:
Három kérdés méghozzá három személyes kérdés! Pedig egyre személytelenebbé váló világunkban szinte kifogynak a kérdések, amelyeket egymásnak tehetnénk föl. Vajon miért? Nem azért, mert mindenki magában cipeli azokat a talányokat, amelyekre hiába kérne vagy várna választ. Senki sem felel rá. Mert nem tud. És ez teszi az embert magányossá. Akkor is, ha talán népes családban él, vagy – különösen a fiatalok – összeverődve, esetleg zsúfolásig megtelt csarnokban kiabál.
Korunkra annyira jellemző kiabálásuk is azt jelenti: “feleljen már nekem valaki a szívem mélyén keletkező kérdésekre, amiket még kiénekelni sem tudok…” – vagy pontosabban: “fogalmazza meg valaki azokat a kérdéseket, amelyekre mindannyian szívesen válaszolnánk…!”