ELŐSZÓ

Részlet a műből:

Petronius csak déltájban ébredt föl és mint rendesen, nagyon bágyadt volt. Az előtte való nap Nero lakomáján vett részt, mely késő éjjelig tartott. Egészsége egy idő óta gyöngülni kezdett. Panaszkodott, hogy tagjai ébredéskor merevek és érzéketlenek és gondolatait alig képes összeszedni. De a reggeli fürdő és testének gyakorlott rabszolgáktól való megnyomkodása fölébreszté életkedvét, meggyorsítá ellustult vérkeringését és oly hatással volt reá, hogy az oleotekiumot, a fürdőnek utolsó részét, mintegy ujjászületve vidáman és értelmesen pillantó szemmel hagyta el, ilyenkor aztán mindig megifjultnak, életkedvvel teljesnek érezte magát és egészen válogatott ízléssel öltözve, oly ragyogó szépségű volt, hogy maga Otho se volt hozzá fogható – és valóban »arbiter elegantiarum« volt, amint nevezték.
A nyilvános fürdőkbe csak ritkán szokott menni: csupán akkor történt, ha ott valamely szónok beszélt, aki általános bámulatot keltett és közbeszéd tárgya volt, vagy a fürdők helyiségeiben valamely rendkívül érdekes versenyviadalt vívtak.