Előszó

Az utóbbi években néhányszor Szlovákiába látogattam: Pázmány és Prohászka nyomdokain járva, néhány előadást is tartottam e két egyházi személyiségről, de közben más nagyságokat is emlegettem, akik vagy a Felvidéken születtek, vagy pályájuk egy szakaszán ott működtek. Pozsonyhoz és Nagyszombathoz kapcsolódik Pázmányon kívül Faludi Ferenc jezsuita jelentős életszakasza, Nyitrán született Prohászkán kívül Bangha Béla jezsuita író és szónok, Érsekújváron ringott Kassák Lajos író és festő bölcsője, a Tátrából indult el hosszú kalandjára Csontváry Kosztka Tivadar, festő, Kassa határozta meg Márai Sándor életútját és felvidéki a jelentős papköltő, Mécs László. Az említettekről többször írtam vagy beszéltem.
Legutóbb a Remény főszerkesztőjénél, Herdics Györgynél járva felmerült az ötlet, hogy egy kis füzetben kiadnák az említettekről szóló írásaimat. Persze, nem teljes életművük szakszerű feldolgozásáról van szó, hanem annak egy-egy szempontjáról, működésük egy-egy szakaszáról, amelyek főleg a Felvidékhez kapcsolódnak.
Egynéhány kész írásomat változatlanul közlöm, másokat kiegészítve vagy rövidítve, illetve e közléshez megírva. Célunk az, hogy a Szlovákiában elő magyarok tudatosítsák, milyen gazdag a magyar kulturális örökség, amelyet nekik is őrizniük kell, és továbbadni az újabb nemzedéknek. A Felvidék – a mai Szlovákia területe – egyébként nagyon gazdag művészeti értékekben is, minthogy a 150 éves török hódoltság jórészt érintetlenül hagyta Magyarország északi peremét. Vissza