„Egy mozgalmas életszakasz végén honfitársaim közül sokan kértek, hogy írjam le mindazt, amit átéltem.”

“Amikor az Alpokban túráztunk, egy még megmászhatónak tűnő csúcs felé indultunk el. A látvány minden fáradtságért kárpótolt. A tiszta időben csodálatos távlatok nyíltak meg előttünk. Ez jutott eszembe dr. Szabó Pál írását olvasva. Több szempontból is megadatott neki ez a magasabbról látás és a legfontosabb: Isten kegyelme kiemelte az elveszettség mélységéből. A kegyelem más látást ad élete krónikájához – neki is, nekünk is. Életútja hallatlanul izgalmas, minden küzdelme közepette is – láthatjuk, ahogy Isten munkálkodik nemzedékről nemzedékre. Miközben egy család életébe pillanthatunk be, feltárul előttünk a 20. század vajúdása, amiből csak Isten tudott ébredést, újjászületéseket teremteni”. – Részlet Tariska Zoltán előszavából