Dr. Baltazár Dezső püspöknek, a debreczeni egyház lelkészelnökének ezen egyház presbyteriuma 1926 január hó 16-iki ünnepélyes Révész Imre-centennáriumi ülésén elmondott beszéde:
Nagyjaink megbecsülésében a magunk erkölcsi értékének foka tükröződik. Ha van valaki, aki Debreczen speciális mérlegére vetve s emberi értelemben szólva, fogyatkozásoktól messze áll, ha van valaki, akinek megbecsülésében Debreczen mai nemzedékének a maga erkölcsi értékét lelki drágagyöngyök ragyogtatásával kell megbizonyítani, az az ember a száz esztendővel ezelőtt született Révész Imre lelkipásztor.
A négy kiváló Révész között úgy tapad nevéhez a „nagy” epitheton, mint amily fejedelmi feltétlenséggel követeli az elsőséget magának a nap a többi fénylő égitestek között.
Apáink, köztük az enyim is, szemükkel látott és fülükkel hallott valóság-legendákat beszéltek annak a csodálatos befogadású és kisugárzású elmének az erejéről, amivel az Úr kegyelme a nagy Révész Imrét lelki üstököscsillagként a földi bujdosás szürke hónába elbocsátotta. Csudával határos emlékezőtehetsége mellett ott voltak a többi kegyelmi ajándékok is, amelyeknek oszlopain kifejlődnek és égig ívelődnek a történelmi nagyság körvonalai.