Előszó

Részlet a könyvből:

Minden, ami él: beszél. És mihelyt megszólal, kijelentéssé lesz. Mert minden beszéd: testté vált lélek. Áll ez az Isten és az ember beszédére egyaránt. Isten beszédében Isten gondolata testesül meg, Isten jelenti ki magát előttünk. A szó szegényes ruhájában Ő maga lép elibénk azért, hogy isteni lényével meggazdagítson bennünket. Mivel pedig Isten, lényege szerint, örök szeretet: kijelentése sem lehet más, csak szeretet, megváltás, újjászűlő erő.
Hasonlóképpen kijelentés a mi beszédünk is, leleplezése igazi valónknak. Mert titok az ember is. Nem láthatunk bele csak akkor, ha megnyílik előttünk. Nem tudhatjuk: a poklot hordozza-e magában, vagy a menyországot? “Beszélj, hogy lássalak”, mondja azért a szállóige, ami azt teszi: “Öntsd szavakba, amit a lelked mélyén rejtegetsz. Rejtett fájdalmadat és vágyaidat öntsd ki panaszba és kivánságokba, hogy belédláthassak és megérthesselek.” Aki őszintén beszél, az vagy mennyei szépségeket és értékeket láttat meg, amiket keres és amik után sóvárog, vagy a poklot tárja fel, amelyben él.
Ezért foglalhatjuk össze egy-egy történelmi korszak döntő eseményeit, akarását és keresését is egy gyüjtőfogalomba s ezért beszélhetünk “a beszélő jelen”-ről, “az idők szaváról”. Mert minden tudatos élet beszél és beszélni akar.