A Füstös képek címen ismertté vált, a “cigány világot” belülről bemutató regény ma már fogalommá vált a cigányságot kutató szakemberek körében. 1975-ben, a regény első kiadásának megjelenésekor sokkolta a cigány és nem cigány olvasókat egyaránt. A művet később még 19 országban adták ki. Az író a cigány próza megteremtője, és nem riadok vissza kimondani, hogy Lakatos Menyhért regénye a magyarországi cigányság “Száz év magánya”. A nyolcszáz éve Európában élő cigányság életének ábrázolása szépirodalmi teljesítmény, írói bravúr, egy eddig ismeretlen világ belső viszonyait feltáró írásmű. Egyszerre mindegyik, de leginkább korrajz. A Füstös képek a cigányok vad és mégis emberi viszonyainak, kapcsolatainak bonyolult összessége. A “magamat jöttem megmutatni, hogy látva lássanak, hogy látva lássanak” kitárulás szándékával a világ felé. Emlékszem, amikor összeültünk páran tenyérnyi albérleti szobájában, hogy felolvasson készülő regényéből. Megkért, írjak mottót regénye elé, én meg nem tudtam, mi az a mottó. Elvette táskámban lapuló verseimet, és kiválasztott egyet. “Ez a mottó”, mondta, és kézirata elé illesztette. Vidámak, élcelődők, hangosak, kibírhatatlanok voltunk. Később, ahogy az írás haladt előre, egyre mélyebbre hatolva a “cigány világ” bugyraiba, egyre inkább rátapintott életünk valamely szegmensére, kezdtünk önmagunkra, családtagjainkra, rokonainkra ismerni, és egyre csendesebbek lettünk. Elcsendesedtünk, mert ráismertünk múltunkra, a mi világunk rejtett dimenzióira. Szinte ma is hallom Menyhért keserű iróniáját, legtöbbször öniróniáját. Megmutatta, hogy érző, gondolkodó, hús-vér emberek vagyunk, akik idetartozunk, ez a hazánk, hisz ebből a földből nőttünk ki mi is. A barátról, az alkotótársról, a tanítómesterről, a művészről, a magyarországi cigány irodalom fundamentumáról, az első tudatossággal gondolkodó cigány emberről nehéz múlt időben beszélni. Lakatos Menyhért nekem ma is jelen van, igaz, lassan halványul a kép, de egyre közelebb kerülünk egymáshoz a transzcendens világ árokpartján, ahol együtt tépkedjük a selymes virágszirmokat, mint egykor a Virágárok utcában, ahol megszületett a Füstös képek. -(Choli Daróczi József)