Ha hívod a halált

A szerző az Olvasóval együtt keresi a választ. A bizalom lángját gyújtja föl, a reményt ébreszti abban is aki közel áll az öngyilkossághoz. Gondolkozni és érezni hív. Mélyen érezni az életet…Barátom! Neked írok, bár nem ismerlek. Te sem ismersz engem, mégis kérlek, olvasd el leveleimet. Miért írok? Hozzád nem lehet odafutni, mint az égő ház foglyihoz; nem lehet utánad ugrani, mint a sodró víz fuldoklójához – hiszen látható sebektől nem vérzel, s nem kiáltasz segítségért: nincs más választásom, írok neked. Azt mondod: “Nem akarok élni!” Én azt kérdezem: “Abban biztos vagy, hogy meg akarsz halni?” Látod, van mit mondanunk egymásnak. Célom: nem a rábeszélés, nem a lebeszélés, hanem az együttgondolkodás. Ha hívod a halált, várj egy kicsit. Aki vár, az még nem veszít semmit. Várj és olvasd el a levelekben írottakat. Az élet kérdéseit, a halál siettetését lásd valaki más szemével is. Mácz István

További adatok:
Oldal: 104
Méret (cm): 12×16
Kötésmód: Puhafedeles
Megjelenés: 2004
ISBN: 9789633615478