Előszó

Részlet a könyvből:
Isten álmélkodott… (Ész. 59, 16). Igazán különös gondolat! Ennek az állításnak a merészsége valóban alkalmas arra, hogy minden hívő figyelmét felébressze; álmélkodik az Isten!? Véleményünk szerint ez nyilvánvalóan egészen jelentéktelen dolog. De azok számára, akik Jézus Krisztusban hisznek, mégis a legnagyobb fontossággal bír. Sőt lelki jólétük szempontjából egyenesen életszükséglet.
“Isten álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró…” Ez még Jézus Krisztus földrejövetele előtt történt: “Aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” (Ján. 1:14). A Szentélek kitöltése előtt; “Aki segítségére van a mi erőtlenségünknek…” (Róm. 8:26). Azelőtt történt, mielőtt az Úr Jézus ajkairól elhangzottak volna az imádságra vonatkozó hatalmas ígéretek. Abban az időben volt ez tehát, amikor az emberek szemei előtt fontosabb volt a saját bűneikért bemutatott áldozat, mint a másokért való imádság; amikor tehát még nem sokat tudtak az imádságról.