Újra itthon…

Ez a gyűjtemény Ungár Aladár (1905-1970) 1969-ben elmondott igehirdetéseit tartalmazza. 9 év után tért vissza Németországból Magyarországra, hogy még egyszer (utoljára) körbelátogassa a gyülekezeteket és hirdesse Isten Igéjét.

Budapesten született zsidó családban, édesanyját tíz éves korában elvesztette. Otthon és később a testvérek körében Andinak szólították. Iskolaévei nagyon nyugtalanok voltak, nem akart tanulni. Belevetette magát minden élvezetbe, szórakozásba.

Az Üdvhadsereg akkori budapesti vezetője beszélt neki az Üdvözítőről, aki a zsidók közül származott. Elfogadta a názáreti Jézust személyes Megváltójaként, új életet kezdett, és nagy érdeklődést mutatott Isten Szava iránt. Önképzéssel a szolgálat mellett szinte éjjel-nappal tanult. A Biblia mélyebb megismerése érdekében nem sajnált sem időt, sem fáradtságot. Jól beszélt németül, és Berliner Hugó, krisztushitre jutott zsidó mérnök tanácsára megtanult angolul is. Az 1937-ben hazánkban járó skót James Stewart – a labdarúgó evangélista – tolmácsa volt.

Néhány évig az Üdvhadseregnél szolgált, és egyik tiszttársát Emma Krollt (Emmchen) vette feleségül.

A Testvérgyülekezetekhez csatlakozott, de sok felekezetközi szolgálatot is végzett, aktív volt a zsidómisszióban. A vidéki gyülekezetek rendszeres látogatásával, evangelizációk szervezésével vett részt a szellemi ébredés országos kiszélesedésében. Különösen a fiatalok között volt népszerű, akikkel „Andi bácsi” szívesen elbeszélgetett.

Évtizedeken át aktív munkatársa volt a Magyar Evangéliumi Aliansznak, majd ügyvezető titkára a Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének. A Vetés és Aratás folyóirat szerkesztője és sok rádióadás szerzője volt. Többször vitték munkatáborba.

Egészsége egyre romlott, csodának tartották, hogy él és Isten ad erőt a munkához. Élete utolsó percéig szolgált.

A/5
312 oldal

5.50

Cikkszám: EVA-495-H4 Kategória:

5.50

Cikkszám: EVA-495-H4 Kategória:

Újra itthon…

Ez a gyűjtemény Ungár Aladár (1905-1970) 1969-ben elmondott igehirdetéseit tartalmazza. 9 év után tért vissza Németországból Magyarországra, hogy még egyszer (utoljára) körbelátogassa a gyülekezeteket és hirdesse Isten Igéjét.

Budapesten született zsidó családban, édesanyját tíz éves korában elvesztette. Otthon és később a testvérek körében Andinak szólították. Iskolaévei nagyon nyugtalanok voltak, nem akart tanulni. Belevetette magát minden élvezetbe, szórakozásba.

Az Üdvhadsereg akkori budapesti vezetője beszélt neki az Üdvözítőről, aki a zsidók közül származott. Elfogadta a názáreti Jézust személyes Megváltójaként, új életet kezdett, és nagy érdeklődést mutatott Isten Szava iránt. Önképzéssel a szolgálat mellett szinte éjjel-nappal tanult. A Biblia mélyebb megismerése érdekében nem sajnált sem időt, sem fáradtságot. Jól beszélt németül, és Berliner Hugó, krisztushitre jutott zsidó mérnök tanácsára megtanult angolul is. Az 1937-ben hazánkban járó skót James Stewart – a labdarúgó evangélista – tolmácsa volt.

Néhány évig az Üdvhadseregnél szolgált, és egyik tiszttársát Emma Krollt (Emmchen) vette feleségül.

A Testvérgyülekezetekhez csatlakozott, de sok felekezetközi szolgálatot is végzett, aktív volt a zsidómisszióban. A vidéki gyülekezetek rendszeres látogatásával, evangelizációk szervezésével vett részt a szellemi ébredés országos kiszélesedésében. Különösen a fiatalok között volt népszerű, akikkel „Andi bácsi” szívesen elbeszélgetett.

Évtizedeken át aktív munkatársa volt a Magyar Evangéliumi Aliansznak, majd ügyvezető titkára a Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének. A Vetés és Aratás folyóirat szerkesztője és sok rádióadás szerzője volt. Többször vitték munkatáborba.

Egészsége egyre romlott, csodának tartották, hogy él és Isten ad erőt a munkához. Élete utolsó percéig szolgált.

A/5
312 oldal