A szerző hat pontban adott a korabeli lutheránus egyházról lesújtó diagnózist és terápiát is egyben. Ezek a következők voltak: Isten igéjének gazdagabban kell megszólalnia; Az egyetemes papság elvének jobban kell érvényesülnie; Tudatosítani kell, hogy a keresztyén élet nem ismeret, hanem praxis; A teológiai vitákat korlátozni kell; A teológiai oktatás megreformálása: misztikus irodalom olvasása: a professzorok ne csak értelemmel magyarázzák a Bibliát, hanem úgy is, hogy az a kegyességben való növekedést szolgálja; Az igehirdetést meg kell szabadítani a barokk dagályosságtól: vissza a puritán egyszerűséghez!