Előszó

A 2Timóteus 2-ben a hívő ember hétféle jellemzőjét látjuk. Az Ige nevezi őt fiúnak (1. v.); katonának (3. v.); atlétának (5. v.); földművesnek (6. v.); munkásnak (15. v.); edénynek (21. v.); és szolgának (24. v.).
Minden jellemző mellé odateszi az apostol a megfelelő intést. Mint fiát, inti Timóteust, hogy erősödjék meg a kegyelemben. A fijúság tartozéka a kegyelem, éppen úgy, mint a szolgaságé a törvény, ahogy tudjuk a Galata levélből. Mint katonát inti Timóteust, hogy hordozza a küzdelmes szolgálat terhét és ne elegyedjék a mindennapi élet dolgaiba; ez kell ahhoz, hogy jó katona legyen valaki. Mint edény, legyen tiszta, szent dolgokra félretett; mint szolga, nyájas, szelíd és türelmes, és életének mind a hét jellemzője látszódjék meg rajta, mint keresztyén emberen.
A 15. vers elmondja, mi kívántatik tőle, mint munkástól:
“Igyekezzél, hogy mint kipróbált ember állj Isten szolgálatára, mint oly munkás, aki nem vall szégyent, aki helyesen fejtegeti (szó szerint: hasítja, vágja) az igazság beszédét.”.
Az igazság beszédének tehát megvan a helyes beosztása, és nyilvánvaló, hogy ha a munkás nem akar szégyent vallani, erre figyelemmel kell lennie, különben akármennyit tanulmányozza is az Igét, de ezt a beosztást semmibe veszi, tanulmánya gyümölcstelen és zavaros lesz. Sok keresztyén ember őszintén bevallja, hogy fárasztó számára a Biblia tanulmányozása. Vissza