A kis kötetből egy különleges életutat bejárt pap közéleti gondolatait, hitvallását ismerhetjük meg. A Belgiumban született Hubert Lanssier a második világháború alatt vesztette el a szüleit, majd Franciaországban nevelkedett. Pappá Japánban szentelték fel, majd 1964-ben érkezett meg Peruba. Választott hazájában először tanított, majd egy börtön káplánja lett és több mint három évtizeden keresztül dolgozott és küzdött az elítéltek szociális, emberi jogaiért, és az ártatlanul bebörtönzöttek kiszabadulásáért. Szerepvállalásával a perui közélet ismert és nagyra becsült alakja lett. Ez az eredetileg a kilencvenes években megjelent kötet esszéit, cikkeit gyűjti össze. A rövidebb lélegzetű, esetenként alkalmi írások ugyan jobbára a perui közelmúlt az átlagos magyar olvasó előtt minden bizonnyal nem túl ismert történéseihez kapcsolódnak, mégis érdemes beleolvasni a kötetbe. Abból ugyanis egy elkötelezetten humanista bölcs portréja rajzolódik ki. A kifinomult és elmélyült, ugyanakkor világos, korántsem akadémikus stílusban megfogalmazott írások egy komoly gazdasági és társadalmi gondokkal, konfliktusokkal, valamint nehéz – több évtizedes polgárháborúval, a Fényes Ösvény terrorszervezet működésével terhelt – történelmi örökséggel küzdő ország erkölcsi-politikai dilemmái felett töprengenek. Hogyan őrizhető meg a humanizmus, az igazságosság a modern társadalom elszemélytelenítő bürokratikus működésének ellenében? Feláldozható-e az emberi élet a hatékonyság oltárán? Lehet-e erőszakmentesen küzdeni a fundamentalista terrorizmussal? Örök és egyetemes kérdések foglalkoztatják a szerzőt, akinek gondolataival a nyitott és kiváncsi olvasónak – legyen bár laikus vagy vallásos – érdemes megismerkednie.