Kézfogás a magasból 48.
Jézus Krisztus egyik figyelmeztetése, amelyet csődbe jutott tanítványaihoz intézett: “…ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna lehetetlen” (Mt17,20b).
Ebben az Igében két szó dermeszt meg bennünket: a “hegy” és a “semmi”. Hatalmas távlatokat tár elém ez a két szó. De halljuk meg hozzá ezt is: ennek a hegynek – tehát nem a világ minden hegyének, sem bármely hegynek, hanem pontosan annak a hegynek kell valamit szólanunk, ami utunkban áll.
A tanítványoknak ez esetben a hegy (akadály) egy beteg gyermek volt. A mi esetünkben is egy heggyel kell elkezdeni. Amilyen mértékben megbénítja keresztyénségünket az, hogy mindent akarunk és nem sikerül semmi, olyan mértékben lehet a csodák kezdete, hogyha egyet akarunk az Úrban. A befagyott keresztyénségünk jege megtörik, és megindul nálunk is egy élő folyamat, aminek a deltája felett már ott ragyog az a szó: MINDEN!