HAGYATÉK

Különös kötet vehet kezébe a Kedves Olvasó. A szerző, már megfutotta földi pályáját. Nem vágyott földi babérkoszorú elnyerésére, mert tudta van romolhatatlan – mennyei. És mégis írta verseit, melyeket olvasva rá kell döbbennünk, hogy nem egy grafomániás fűzfa-poéta a szerző, hanem költő, aki gondolatainak, szellemi értékeinek gazdagságát tárja az Olvasó elé. A lelki értékek, a lelki hagyaték ott van azok hitében, akik előtt évtizedeken keresztül hirdette Isten igéjét, és akik hűséges olvasói voltak a Református Újság általa írt rovatának. Miért csak most olvashatjuk ezeket a verseket? Bár tudtam, hogy fiatalon megmutatta azokat a felvidéki magyar irodalmi élet néhány vezetőjének, de akkor más idők jártak. A „létező szocializmus” ideje, amelyben nem tűrtek meg hitben élő, verseiben Istenről is bizonyságot tevő fiatal poétát. Ő inkább lemondott a népszerűségről, az irodalmi karrierről, de nem hagyta el az Urat. S az Úr sem hagyta el őt, hanem szolgálatra hívta. Utolsó beszélgetésünk alkalmával magam is megdöbbentem, hogy több mint 25 éves lapkiadói és szerkesztői közös munkálkodásunk idején miért nem szállta rá magát versei megjelentetésére. Mindig volt más, fontosabb! Gyógyíthatatlan betegségében remélte, adatik még annyi idő…! A hagyatékot rendező hitves szinte sajtó alá rendezetten találta a verseket. Hagyaték! Szellemi, lelki üzenetek, melyek által azt a Fülöp Sándor lelkészt ismerhetjük meg, akit életének 71 éve folyamán nem ismertünk. Fülöp Sándort, a felvidéki magyarság eddig nem ismert költőjét, aki nem új formákkal, érthetetlen szóhalmazokkal kívánta felhívni magára környezete figyelmét, hanem a neki adatott kegyelmi ajándék szerint írta le mindazt, amit szerető Ura rajta keresztül akar megismertetni az Olvasókkal! Hagyaték, mely lelkiekben gazdagít. Legyen érte áldott az Úr neve!

Csoma László