Kézfogás a magasból 44.
Kedves Atyánk, bocsásd meg, hogy el tudunk felejtkezni Rólad, míg a mindennapi kenyérért verejtékezünk, verekszünk, tusakodunk! Telnek a hetek, hónapok, egyszer csak vége az egésznek, és nem is tudtuk, hogy tulajdonképpen egy csodálatos, megrendítő, gyógyító, szent dimenzióban élhettünk volna szebb, drágább életet, emberibbet – Hozzád méltóbbat, Uram.
Te azt mondtad: maradjunk Tebenned. Add, Urunk, hogy hitünk erősödjék, és újra meg újra eszünkbe jusson, hogy Te vagy az örök élet, és aki Benned hisz, ha meghal is, él. Te nem a halálról, hanem az életről hirdetted az örömhírt. Hirdesd nekünk is, mert mi, akik élünk, egyszer meghalunk, és mindnyájunknak szükségünk van erre a bátorításra.