Berliner Hugó (1890-1965) élete és keresztyén bizonyságtétele olyan korszakra esett, mely mind a magyar keresztyénség, mind a magyar zsidóság történetében nagy fontosságú volt.

A magyar evangéliumi keresztyénség az első világháború szenvedései és nagy veszteségei után az egész országra kiterjedő csendes szellemi ébredésen ment át. A mai magyar szabadegyházak egy része (Metodisták, Pünkösdiek, Isten Gyülekezete, Üdvhadsereg, több zsidó-keresztyén misszió) ebben az ébredésben születtek, a meglévők (Baptisták, Testvér Gyülekezetek, egyházi belmisszió egyesületek) pedig feltűnően megerősödtek mind számban, mind szellemben. Berliner Hugó testvér, valamint két legismertebb bizonyságtevő társa (Dr. Fischer Árpád és Ungár Aladár) ugyanazon szellemi ébredés gyümölcsei.

Berliner testvér mint a művelt izraelita képviselje jött a gyülekezetbe. Csaknem negyvenévi hitélete alatt nagy értékű tanítója volt nemcsak a Testvér Gyülekezeteknek, hanem az egész magyar evangéliumi keresztyénségnek is. Népének adottsága szerint is elsősorban Izrael tanítója volt és nem evangélistája. Tanította, hogy Istennek Ó- és Újszövetsége egymástól elválaszthatatlan. Hirdette, hogy Izraelnek Jézus a Messiása, és hogy Izraelnek hosszú hitetlenkedés után a Messiás Jézus felismerésével még nagy feladata lesz.

Ebben az időszakban Isten úgy vezette a magyarországi Testvér Gyülekezeteket, hogy hazánkban Izrael több hívő fia és leánya ott talált szellemi otthonra, közülük Berliner testvér volt az első.

Az itt összegyűjtött igehirdetései nem előre, hanem utólag lettek lejegyezve oly módon, hogy kis mértékben átszerkesztve megőrizzék az élőbeszéd sajátosságait.