Duba Gyula: Ívnak a csukák

A ​regény színhelye Füzesnyék, magyarok lakta falu valahol a Garam völgyében. A falu lakói visszatérnek front alatti kényszerű kilakoltatásukból, megkezdik a békés építőmunkát, a háború maradványainak eltakarítását, szántanak, vetnek, egyelőre a hatalom jelenléte és irányítása nélkül. A regény három kamasz fiú, Nagybene Péter, Körtefejű és Bakai Jóska sorsán át felöleli a háborút követő jogfosztottság, a bizalmatlanság, a munkaszolgálatok és kitelepítés éveit. A történelem forgószelében hánykódó szlovákiai magyar parasztemberek helytállásáról szól a könyv, olyan időszakról, amikor az országban hatalmi harc dúl, amikor nincs még békeszerződés, amikor a nemzeti előítéletek józanul gondolkodó embereket is indokolatlan cselekedetekre ragadnak. Az Ívnak a csukák mégsem parasztregény. Duba az egyén és történelem kölcsönhatásának bonyolult összefüggéseit kutatja, s egy olyan világ képe tárul az olvasó elé, ahol ember és ember, ember és természet kapcsolata szinte patriarkális még. A Körtefejű és Ulrike között szövődő szerelem a különböző nemzetiségek szükségszerű sorsközösségét példázza, elszakítottságuk a múlt tragikus, az ember legmélyebb szuverenitásába markoló történelmi fordulat. Duba Gyula fölébe tud emelkedni anyagának, történelmi távlatból, objektíven, a klasszikus realista regény tiszta, áttekinthető szerkezetével, humort és lírát sem nélkülöző stílussal idézi fel az akkori eseményeket, maradandó regényélményt nyújtva az olvasónak.