Valaki egyszer azt mondta, hogy a Tékozló fiú példázata számára e véres bolygó közepén külön templomot kellene építeni, ahol a különböző keresztyén felekezetek papjai, lelkészei felváltva, de éjjel-nappal a világ ismertebb nyelvein csak ezt a példázatot olvasnák. Miért? Mert ebből a példázatból bárki egyértelműen megtudhatná, hogy ki az ember. Az egyik az Atyától távol “tékozol”, a másik a közvetlen közelében.
Ám azt is megtudhatnánk, hogy Isten kicsoda. Egyik tékozló fiának elébe siet, a másiknak utána megy. Mert ilyen Jézus Atyja, a mi Atyánk. Valójában Ő a “legtékozlóbb”, mert szeretetét, leglényét tékozolja ránk szüntelen. Még Fiát, Jézust is ránk “tékozolta”.
Erről a már-már megbotránkoztató isteni, de emberi életünket megtartó szeretetről vallok ebben a kis írásomban.