“Érdekes ​volt nézni ezt a borzalmas jelenetet, hogy hogyan halt meg lent egy ember. Különösen érdekes volt, hogy ez az ember én magam voltam, és én magamat fentről, mint néző, érzelmek nélkül, egészen nyugodtan, mennyei, boldog állapotban, isteni harmóniában pontosan megfigyelhetem. Nagyon ritka, hogy egy ember meghalni lássa magát. De még érdekesebb, hogy ez nyugtalanság nélkül történik és ezzel a megbékéléssel: végre meghalok. Ez volt az első négydimenziós élményem. Körülbelül 3 méter magasban lebegtem balesetem helye fölött. Érzékszerveim működtek, emlékezetem mindent el tudott raktározni, nem éreztem akadályt”. /66/
“Éreztem, hogy lebegek és közben csodálatos hangokat hallottam. Ezekhez a hangokhoz élő alakokat, mozgásokat és színeket vettem észre. Az volt az érzésem, hogy valaki hív, vígasztal, visz, mindig magasabbra a másik világba, ahová most, mint újoncnak lehetett belépnem. Isteni béke és egy még soha át nem élt összhang töltötte el a tudatomat. Tökéletesen boldog voltam és kérdések nem terheltek. Egyedül voltam, a Földnek egyetlen lénye sem zavarta nyugalmamat. A zene egyre erősebb és szebb lett, mindenen átáradt és egyre szebb jelenségek kísérték. A valóságnak megfelelően ezt nem írhatja le az ember.” /82/