“Dr. Boross Géza az Úr szentlelkes szolgája volt mint igehirdető. Hitte, kidolgozta, bemutatta, bebizonyította, hogy az igehirdetés nem elavult »műfaj«. Az emberek várják azt, hogy megszólítsák és valóságos táplálékkal éltessék őket. Ez a valóságos táplálék Jézus Krisztus, az élet kenyere, az Őbenne kapott bűnbocsánat, új élet és örök élet. Minden homiletikai gyakorlaton ezért küzdött velünk.
Számtalanszor elmondta, hogy az igehirdetés akkor áldott, ha egyszerű, világos, követhető, és mégis mélyszántást végez, miközben a helyesen megértett igéből következő üzenetet adja át, ami egy mondatban összefoglalható, és amit a hallgatóság magával vihet.” (Részlet Steinbach József Utószavából)
Ez a gyűjteményes igehirdetés-kötet csaknem minden fontos homiletikai műfajból válogatott jellemző darabokat Boross Géza igehirdetői életművéből. Ünnepi prédikációi mellett (Ünnepek) a teológiai tanári igehirdetői szolgálat többféle műfajából kerestünk példát (Az Úrnak Lelke van énrajtam), továbbá egy keresztelési igehirdetés-sorozat, két temetési és két házasságkötési igehirdetés olvasható a kötetben (Meg vagyok keresztelve). Végül Boross Géza számos sorozata közül egy úrvacsorai sorozattal zárul a válogatás (Miért szerezte Krisztus az úrvacsorát?).

Dr. Boross Géza (1931–2010) először Budapest-Kálvin téri, majd törökőri lelkipásztor, a budapesti Teológia gyakorlati teológus professzora, nagy hatású igehirdető és tanár, illetve – jelen kötet szerkesztője, Boross Géza tanítványa, Steinbach József püspök megfogalmazása szerint – „az Úr szentlelkes szolgája” volt.

A Magyar református igehirdetők sorozatban 20. századi igehirdetők prédikációiból teszünk közzé válogatásokat, jelezve, hogy igehirdetői örökségük megőrzésre, továbbadásra érdemes, és a mai olvasóközönség számára is érthető és építő üzeneteket hordoz.