„Azt nem tudom, hogy ki hogyan éli meg az elrendezhetetlennel való találkozását. Valószínű, hogy ki-ki másként. El fogom mondani, én hogyan találkoztam azzal: képtelen vagyok megváltozni. Ez a „legszebb” kamaszkorban, 17 évesen történt velem. Én is sokat vívódtam önmagamban, gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Kerestem önmagamat, az igazi önkifejezésemet, remélve, ha ezt megtalálom, akkor helyemre kerülök, és nem feszít tovább annyi belső nyugtalanság, nem küszködöm annyi bizonytalansággal. Ahhoz, hogy ide megérkezzek, Isten örök terve munkálkodott az én életemben is a vele való találkozás előkészítésére. Nem véletlenek – vagy nagy véletlenek (amiket pontosan szervez Valaki) – sorozata vezetett el oda.”