Duba Gyula: Angyal vagy madárijesztő?

Elképzelhető, ​hogy van a világon egy ember, aki novellák által – jelen kötet novellái által – él. Nevezzük Morvainak, Kádár Zoltánnak vagy Gálnak. Esetleg ne hívjuk sehogyan, legyen csak „ő” vagy a „férfi”, legyen a „fiú”, mindig ugyanaz marad. De még a „felügyelő úr” és a szerencsétlen sorsú Marcinkó alakjában is ráakadunk némely jellemző vonására, emberi esendősége árnyalataira. Bonyolult jellem ennyi alakban? Talán nem is. Nyugtalan ember ő, aki testben és lélekben szorgalmasan ingázik Garam menti faluja és a főváros között. Élni akar, és ezért mindent megtesz. Úgy is mondhatnám: fut „a boldogság után”. Eléri-e? Talán.
Mert miért ne érné el? Mi a boldogság, amelynek lehetősége – hic et nunc – számunkra adott? Anyagi jólét, egyéni sikerek, beteljesült szerelem vagy közéleti pozíció? Ezekért küzd a novellák embere? Ezekért is, nyilvánvalóan. De másért is: nagyobb és távolibb, elvontabb – elérhetetlenebb? – vágyakért és célokért. Az eszményi életideálok sem ismeretlenek előtte; akarná a maga számára a becsület tisztaságát, az emberi lét értelmének tudását, a lélek elégedettségét és nyugalmát.
Ezért mindennek a szemébe néz. Önmaga szemébe is, ami nagy dolog. Nagy képzelőerővel figyeli és elemzi a képet, melyet mozgása kelt maga körül. Talán a határozatlansága is innen ered: önmaga felfedezése és tevékenységének továbbgyűrűződése néha megrendítő felismerésekkel jár. Nosztalgiájának is itt a gyökerei: a múltunk, emlékeink mi magunk vagyunk. Élettapasztalataink, élményeink révén a világ épült belénk, és elmúlt idők valóságát testesítjük meg, s ha önmagunk mélyére tekintve felidézzük a régi – és elmúlt tárgyakat és embereket, tűnő alakjukban magunkat látjuk viszont. Az ilyen nosztalgia nem menekülés, de önvizsgálat és józan tudatra ébredés. Helyünk, helyzetünk feltérképezése a világban. Jövőnk keresése az időben. Tennivalóink meghatározása a jelenben. Ez a hármas cél mozgatja a novellák hősét és determinálja jellemét.
Lám, mennyi ellentmondás egy lelken belül, mennyi természetes ellentét! Hős ez a férfi, vagy szegény balek? Angyal vagy madárijesztő? Ne nevessük ki őt! Valahol, nagyon mélyen bennünk is ő él. De még az is lehet, hogy ő – mi magunk vagyunk.