1984-ben ​jelent meg Kőváry E. Péter első regénye: „Nem jön többé a drótostót” címmel. Míg korábbi regényében a felszabadult mesélőkedv, a gyermeki látásmód uralta a történetet, új könyve vallomás:
“A török feldúlta, lakatlan pusztává züllesztette. Pusztítását áradások, zabolátlan folyók, váratlanul feltörő vadvizek tették teljessé. Ahol a nap kiszárította a vizenyőssé váló földeket, mint a frissen hullott hó, fehéren ült meg a rögökön a sziksó. Másutt mocsarak nőttek a korábban dúsan termő barázdák helyén. A békák brekegése messzire hangzott az Alföld embertelen némaságában. Szirénhangnak vélték, akik az új birtokos szavára többször tíz év múltán elsőként érkeztek benépesíteni a feldúlt, letarolt vidéket.
Mit reméltek, hogy még a szik látványa sem riasztotta el őket? És jöttek még évszázad elteltével is, jöttek a kolera elől menekedve, jobb sorsban bízva, idegenségükért űzetve, majd Trianon kényszerétől hajtva. Volt, aki csak a földhöz értett, volt, aki a kenyérsütéshez, más a gyáralapításhoz, vállalkozásokhoz. Micsoda munkával teremtettek itt a semmiből megint virágzó életet! A sziken.”