Kézfogás a magasból 26.
Uram, ha most valaki megszólítana minket, hogy “Ki vagy te?” – ugyan mit mondanánk? Legfeljebb a nevünket tudnánk eldadogni. De köszönjük, hogy van egy titkos nevünk, amit Te ismersz, és amit mi is tudunk. Köszönjük, hogy mi már melletted fölmérhettük magunkat, hogy a Te bűnösök, és egyszerre a Te barátaid. Megmentett bűnös barátaid.
Áldunk Téged, Urunk, és magasztalunk Téged, hogy úgy fogadsz el bennünket, amint vagyunk, és közeledben nem kell annak maradnunk, akik voltunk, mert szüntelen tisztogatsz, megújítasz, növelsz, nevelsz, emelsz és szeretsz. Ezért áldunk és magasztalunk most és mindörökké.