Fehér Klára kisregénye egy várva várt, sokáig álmodott-tervezett korzikai nyaralás emlékeit eleveníti fel. A négy nap sűrített eseményeit felölelő regény a műfaj valamennyi kínálkozó lehetőségét felhasználja. Az utazó kedvesen botladozó ügyetlensége, esetlensége, naiv rácsodálkozása a már látott vagy most felfedezett tájakra, városokra, emberekre színes, fordulatos olvasmánnyá teszik a népszerű írónő írását.
Több – már más írásából ismert – utazás emléke, élménye villan fel a korzikai nyaralás élményei kapcsán, és ez a változékonyság az utazás ütemével, sietségével pontos összhangba kerül.
Az úti események felidézésénél többet nyújt Fehér Klára azoknak a típusoknak, jellemeknek megrajzolásával, akikkel útjaik során akarva-akaratlanul kapcsolatba, lazább, szorosabb érintkezésbe, nemegyszer függő viszonyba kerülnek. Így gazdagodik a regény jellemrajzok sorával, amelyek nem egy maradandó tanulsággal szolgálnak.