Hargitai Károly: Támadnak az UFO-k!

“- ​Rendben van – mondta az asztalon ülő – bár nem győztél meg, de áruld el nekem, hogy ki döntené el, ki marad élve.
– Mondjuk, egy számítógép.
– Bolond!
– Őrült!
– Rossz vicc!
– Hülyeség!
– Nem is olyan hülyeség – gondolta Nat –, és már egyáltalán nem bánta, hogy nem Pinky vigasztalásával tölti az estéjét.
– Kegyetlenség!
A zűrzavar lassan lecsillapodott. Nem is annyira agresszivitás volt mögötte, mint inkább rettegés. Ami persze valahol egyre megy.
– Kegyetlenség, azt mondjátok. Az nem kegyetlenség, hogy minden évben körülbelül harminc-negyvenmillió ember hal éhen? Hagyni, hogy a világ teljesen szétzülljön? Az éhes, munkanélküli, genetikusan sérült beteg embertömegek teljesen bizonytalanná teszik még az utcai közlekedést is!
– Igaz, így van – mormogott valaki helyeslően.
– Engem is leütöttek és megerőszakoltak a múlt héten – sikította egy kerek képű, barna lány.
– Maradtál volna otthon a fenekeden, minek sétálsz a sötétben – mondta röhögve a csavargó.
– Örülj neki, drágám – vágta neki oda a göndör, fekete hajú lány.”