Részlet a könyvből:
Bibliánk első és jóval nagyobb fele, az Ószövetség, az evangéliumi Biblia-kiadásokban 39 különböző terjedelmű könyvből áll. A katolikus egyház Biblia-kiadásaiban van még jó néhány irat, amelyek a Luther-Bibliában és a “Mai német nyelvű Bibliá”-ban “Apokrifok”, vagy “Az Ószövetség későbbi iratai” címszó alatt önálló részben sorakoznak az Ószövetség végén. Eme számbeli és sorrendi különbségnek történeti okai vannak. Ezek az iratok “kanonizáció”-jával függnek össze, azaz zsidó és keresztyén testületek döntéseivel arról, hogy mely iratok számítanak Szentírásnak, amelyek az istentiszteleten kötelezőknek és változtathatatlanoknak tekintendők. Az ószövetségi “kánon”-t (az iratok válogatását és rendjét) az apokrifok nélkül Kr. u. 100 körül a Júdea-beli Jamnia városban összeült zsidó tudósok döntése állapította meg. A katolikus egyház által elfogadott kánon azért vette ezekhez még a fent említett “későbbi iratokat” (apokrifokat), mert ezek is benne vannak az Ószövetség görög fordításában s az egyház megszületésétől kezdve érvényeseknek tartották a gyülekezetek a Krisztus utáni első századokban. Ezt a kánont követte a latin bibliafordítás, a Vulgata is. Ennek felel meg az új katolikus “egységes fordítás” (1980 óta).